Mi is a futás? A világ legtermészetesebb és legegyszerűbb mozgása. Játék, kínlódás, gyönyör, életforma, divat, segítség a bajban, kihívás és önigazolás. Lényege az öröm, amit az ember ki tud hozni belőle.

Futni játékból és muszájból

Egy kétéves kisgyermek már fut. Így közlekedik. Nem mintha sietne, csak így mókásabb. A futás önmagában véve játék számára. Az ovisok már összemérik erejüket, fogócskáznak. Aztán ahogy múlik az idő, az iskola a maga szabályozottságával a futás spontaneitását is mederbe tereli. A mozgásigény még nem vész el, csak átalakul. A kisiskolás már akkor, úgy és annyit szalad, amennyit engedélyeznek számára. Itt már elkezdődik valami.

Szinte észrevétlenül jut a serdülő abba az állapotba, hogy utál futni. A lányok arcára kiül a mélységes megbántottság, ha a testnevelőjük néhány kör kocogásra próbálja őket rávenni. De a fiúk lelkesedését is csak a labda bevetése képes életre kelteni. Aztán ez így megy tovább. Úgy lépünk át a felnőtt kor küszöbén, hogy már csírájában sincsenek kellemes emlékeink a hajdani természetes jó viszonyról.

Futni sok mindenért

Vannak, akik a legkülönbözőbb indítatásból ugyan, de ismét rátalálnak a futásra. Hogy mikor és miért, az nagyon egyéni. Szeretem nézni a futókat.  Kedvencem egy meghatározhatatlan korú férfi, aki a séta és a kocogás sajátos keverékét adja elő. Hétről hétre, naponta rója a kilométereket. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a fejét kevésbé tartja ferdén, a lábai gördülékenyebben engedelmeskednek a parancsnak. Számára a futás az agyvérzést és a bénultságot követő életigenlést, az utolsó esélyt jelenti.

Vagy itt van például egy 80 kg körüli, túlsúlyos nő. Nehezen bírja, kevés a levegője. Sétál, aztán megint rászánja magát. Nem szégyelli. Elszánt. Az arcán ott a meggyőződés, hogy ő le fog fogyni. A tarka képhez hozzátartozik egy 65 év körüli napbarnított, szálkás izomzatú úr is. Alig néhány fok van. Baseballsapkában és rövidnadrágban fut.  Nem is akárhogyan. Mindkét kezében kisebb kézisúlyzó, de ez nem zavarja abban, hogy a részidejét rendszeresen ellenőrizze. Számára a futás adja a bizonyosságot, hogy nem öregszik. Élvezi, hogy fittebb, mint valaha.

A kora esti edzések alkalmával szoktam találkozni egy kedves családdal. Az apa két, kb. 8-12 év közötti gyermekével fut. Ritka jó dolog, amit csinálnak. Abban a korban, mikor a legtöbb gyereknél a mozgás lassan megszűnik örömforrássá válni, náluk éppen az ellenkezője történik. Szokássá rögzül. A közös sportolás semmi mással nem pótolható élményével együtt. A futás, mint bármely más pozitív érzelmeket kiváltó tevékenység, a rendszeresség által szükségletté válik. A gyerekek még nem sejtik, hogy milyen nagy ajándékot kapnak.

Aztán van olyan is, aki számára a futás egyfajta különös menedék. Elszalad az idegőrlő családi konfliktusok elől. Ez az óra csak az övé. Nem nyaggatja a gyerek, nem veszekszik az asszony, nem üvölt a férj. Ellazul és közben új energiával telítődik. Futás után sohasem látszik az élet olyan zavarosnak és kegyetlennek.

Futni jó

Az egyik leggyakrabban hangoztatott ellenérv, hogy a futás unalmas. A rendszeresen futók tudják, hogy ez inkább a lélek csendje és békéje. Az egész napi rohanás, stressz és információáradat közepette szinte megváltás. Az hisszük, hogy semmi sincs, és közben a legtöbb történik. Az alváson kívül egy új lehetőség, hogy fejben megpihenjünk. Persze ez sem általános szabály. Olykor éppen futás közben születnek a legjobb gondolatok.

A futással még azért is baj szokott lenni, mert fárasztó. Van is benne valami, de azért egy jó edzéstervvel egész kellemesen megoldható, sőt előbb-utóbb élvezhető. A gond általában abból adódik, hogy mindig sokkal gyorsabban szeretnénk futni, mint amennyire a szervezetünk pillanatnyilag hitelesítve van. Kezdetben fussunk a „jól esik tartomány” körüli beszélgetős tempóban. Majd fokozatosan emeljük az adagot, és csak néhány hónap múlva növeljük az intenzitást.

Futni egészséges

Különösen hasznos a futás abban az esetben, ha a fogyni szeretnénk.  A „zsírégetéshez” minimálisan 30 perc folyamatos állóképességi munkavégzés szükséges. Ekkor indulnak el a szívünknek oly kedves, és mellesleg rendkívül hasznos változások. Minél tovább tudjuk folytatni a terhelést, annál nagyobb lesz a hatás. Közben lejátszódnak azok az élettani folyamatok is, amelyek a szív- és a keringési rendszer karbantartásához szükségesek. Ismerve a rémes halálozási statisztikákat – minden második haláleset szív és keringési rendellenesség következménye – nem hanyagolhatjuk el ezt a kedvező „mellékhatást” sem.

Ha szeretnéd, futni fogsz

A harmadik leggyakoribb érv, hogy miért ne fussunk az, hogy nincs hol és mikor. Erre is vannak bevált javaslatok, de azért ezt a kérdést mindenkinek magának kell tisztáznia. Egy biztos: amíg a kifogások és nem a megoldások jutnak az eszünkbe, még nem akarunk igazán futni. Legfeljebb csak felmerül: mi lenne, ha én is…? Nem baj. Nem kell erőltetni. Ha majd igazán szükségét érezzük, könnyebben találunk helyet a futás számára a napi teendők között.

Futni boldogság

Aztán jó néhányan vagyunk, akikkel megesik a csoda, és a futás szenvedéllyé válik. Amikor futás közben letüdőzzük a friss tavaszi levegőt, a természet újjászületését érezzük a sejtjeinkben. A futás ilyenkor a szebbik arcát mutatja. Szinte szárnyalunk, lábujjunkkal alig érintjük a talajt.

Nyáron sétálhatunk a tengerparti homokban, vagy a hűs erdei lombok alatt, de futva minden varázslatosabb. Az érzékszervek tisztábban éreznek, az élmény ütősebb. Még egy szomorú, esős októberi nap, vagy egy kemény, hideg téli vasárnap is tud valamit adni a futó számára. Ilyenkor megmagyarázhatatlan fanatizmus szállja meg az embert. Különleges örömet talál abban, hogy míg mások a meleg szobában ücsörögve tévét néznek, chipszet rágcsálnak, addig ő viaskodik az időjárással és önmagával. „Arcára sósan és habosan rátelepszik a fáradtság”. Nagyon szereti magát ilyenkor.

Futni erőpróba és közösségi élmény

Persze az ember nem állhat meg a jó közérzet adta örömöknél. Társakra vágyik. Teljesíteni akar. Ettől válnak egyre népszerűbbé a futóklubok és az utcai futóversenyek. A maratoni táv teljesítése eufórikus élmény. Verseny közben az amatőr futó is úgy érzi, hogy itt minden érte van. Hogy sikerüljön.  A járókelők biztatják, tapsolnak, az 5 km-enkénti állomásokon frissítőt nyújtanak felé. A célban családtagjai izgulva várják, a műsorvezető pedig a nevén szólítja. Üdvözli a maratonisták táborában. Ekkor az ember átérzi az erőfeszítés szépségét, és azt gondolja, hogy megérte. Megcsinálta.

Vannak olyan futók, akik már év elején megtervezik a versenynaptárjukat, esetleg üdüléssel egybekötve választják ki, hogy hol szeretnék teljesíteni a távot.  Ma már az összes jelentős világvárosban rendeznek versenyeket, példátlan népszerűséggel. Egy londoni maratonit például csak szerencsével lehet elcsípni, a futófesztivál közel ötvenezres táborába sorsolják a részvevőket.

Szóval mi is a futás? A világ legtermészetesebb és legegyszerűbb mozgása. Játék, kínlódás, gyönyör, életforma, divat, segítség a bajban, kihívás és önigazolás. Lényege az öröm, amit az ember ki tud hozni belőle. Érdemes hozzá visszatalálni…