Kassai Lajos lovasíjász egy mondatban összefoglalta az állattartás lényegét: Tartsd az állatot természete szerint! Ezt a tanácsot a magunk szempontjából is végiggondolhatnánk, ha az emberhez méltó élet kulcsát keressük. De mit is jelentene a természetünk szerint élni?

Általános támpontokat könnyen találunk:

• Testünk és lelkünk kapjon meg mindent, ami az optimális működéséhez kell, és lehetőleg ne kapjon olyat, amire semmi szüksége.
• Éljünk olyan környezetben és közösségben, amely számunkra ideális.
• Legyen kapcsolatunk a szellemivel, merítsünk belőle útmutatást és erőt az élethez.

Egyszerű képlet, mégis nehéz megvalósítani. Mintha a világ éppen ezekkel ellentétes irányba terelne. Minél fejlettebb egy társadalom, annál inkább tapasztaljuk az emberi természettel ellentétes élet válságtüneteit.

• Az emberi képességek hanyatlanak, fizikailag, mentálisan satnyulunk. Testünk egyre kevesebbet bír, lelki erőnk, figyelmünk, memóriánk töredéke a korábbi generációknak.
• Biológiai életfeltételeink gyorsuló ütemben pusztulnak, támaszt nyújtó közösségeink sorvadnak.
• Pótcselekvésekkel, pótszerekkel próbáljuk betölteni a lelkünkben növekvő űrt. Eredménytelenül. A mentális zavarok száma, fajtája és súlyossága egyre növekszik a fejlett világban.

A megoldás – a rövid válaszok szintjén – egyértelmű.

• Ellustulás helyett képességek fejlesztése.
• Környezetpusztítás helyett természetvédelem. 
• Agresszív önérvényesítés helyett támogató emberi kapcsolatok.
• Instapozitív látványélet helyett értelmes elfoglaltságok.

 A változtatás, a tenni akarás vágya ott él bennünk, de sajnos sokszor csak rövid fellángolás formájában. Nem járunk jól a kitartó, de egyoldalú radikálisokkal sem. Nem igazán követendő példa a hatalmas látványizmokra gyúró, testképzavaros edzésfüggő, vagy a guruját tűzön-vízen át követő fanatikus, de még a magát fához láncoló, méregzöld aktivista sem.  

Egysíkú szenvedélyekre nem lehet emberhez méltó, új kultúrát építeni.  

A természetünk szerinti élethez komplexebb életmódváltásra van szükség. Több életterületen, kis lépésekben, egy koherens életfilozófia mentén kell haladni. Olyan életformát kell  kialakítanunk, amely az egészséges, értelmes és fenntartható élet esélyét nyújtja, amelyben békésen megfér a mélyebb spiritualitás és a hétköznapi életkészségek fejlesztése. Ilyen utat kínál a „wholeness” holisztikus életmódfejlesztő irányzat is.

A whole teljességet, a wholeness pedig teljesebb jóllétre törekvő életmódot jelent.

Bármilyen úton indulunk, a jelentős életmódváltás elkerülhetetlen. Nyugodtan mondhatjuk, hogy amibe belefogunk, egyfajta életművészet. Művészi alkotásunk az életünk.  Ekkora ellenszélben, a fogyasztói világ könyörtelen nyomása alatt, ilyen sok félrecsúszott példa között tényleg művészet megtalálni az előremutató, természetünk szerinti, kiegyensúlyozott utat. Németh László szavaival ezt úgy mondhatnánk, hogy a tömegélet özönvízéből kell kiemelkednie a minőségi élet szigeteinek. Nem könnyű, de nem is reménytelen. Hiszen jól tudjuk:

„Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan!”

(N. Kazantzakisz)